képvizsgálati módszerek: természettudományos eljárások a festmény anyagainak és készítési technikájának meghatározására. - Alkalmasak kormegállapításra, →hamisítványok fölismerésére, így alapot adnak a műv-tört. és régészeti kutatásokhoz. Mivel általuk a festmény állapota pontosan megismerhető, a →restaurálás nélkülözhetetlen segédeszközévé váltak, a ~ által kapott adatok a →restaurálási dokumentáció fontos részét képezik. - A ~ fejlődése a 18. sz. mikroszkópos vizsgálatokkal kezdődött, ezt követte a 19. sz: a fényképezés széleskörű elterjedése. A látható fényben történő vizsgálat és fényképezés legtöbb információt nyújtó módjai: 1. surló fénnyel való megvilágítás, amely a kép fölületének szerkezetét - a →festék fölhordásának módját, állapotát (→fölhólyagzás), a →festőalap fölületi jellegzetességeit - jól fölismerhetővé teszi. - 2. makrovizsgálat (legfeljebb 25x-ös nagyítás): →craquelure, szignatúrák pontos fölismerésére, stíluskritikai elemzésekre. - 3. mikrovizsgálat (25x-ösnél erősebb nagyítás): →pigment, →kötőanyag és a képet alkotó rétegek keresztmetszetének meghatározására a festményből vett minta alapján. - A nagy áthatolóképességű röntgensugárzást a 19. sz. végétől használják képátvilágításra. Segítségével földeríthető a hamisítvány, a festményen történt minden változtatás (pl. →pentimento), és pontos tájékoztatást ad a festési módról, a festmény szerkezetéről, állapotáról, hiányairól. - Az ibolyántúli fénnyel való megvilágítást a 20. sz. elejétől alkalmazzák a festményvizsgálatban. Hatására a régi lakkréteg (→firnisz) sárgán fluoreszkál, a rajta lévő átfestések v. →retusok sötét foltokként jelennek meg. - A ~ közül az infravörös fényben való fényképezés az 1930-as évektől ismert, továbbfejlesztett változata az infravörös reflektográfia (ez infra-érzékeny kamerát és TV-készüléket igényel). Az eljárás alkalmas az alárajzolás módjának, eszközének, a →pauzálás fajtájának meghatározására, a lakkréteg alatti későbbi kiegészítések, átfestések, retusok stb. kimutatására. - A festmény fölületének elemzésén kívül vannak olyan ~ is, amelyek a festékből, az →alapozásból v. a festőalapból vett minta alapján állapítják meg ezek anyagát, ez egyben fontos kormeghatározási adalék lehet. A klasszikus kémiai analízist a 20. sz: egyre több eljárás váltja föl, melyek komoly műszerezettséget igényelnek. Céljuk, hogy minél kisebb anyagmennyiségből minél pontosabb adatokat nyerjenek. Pl. pigmentvizsgálatra emissziós színképelemzés v. aktivációs analízis neutronokkal, finomszerkezet-vizsgálatra röntgensugárzás, kötőanyagvizsgálatra kromatográfia v. infravörös spektrográfia. Az 1960-as években terjedt el a fa-kormeghatározási módszer (dendrakronológia) amely az évgyűrűk vizsgálatán alapul. G.K.

Nicolaus, K.: Gemälde. Untersucht-entdeckt-erforscht. Braunschweig, 1979. - Velledits 1981. - Riederer 1984.